Gyapjúkép-készítés: a sok színnel megfestett, kártolt gyapjút filclapokra "simogatják" a gyerekek, így készítenek képet, ami a rajzolás és a festés tapasztalatait kiegészíti. A gyapjúból "levegős", kevéssé kontúros kép készíthető. Néha az óvónők is készítenek egy-egy képet, s így a gyerekek láthatják a fejlettebb technikát is.


Gyurmázás: a plasztikus formáláshoz a Waldorf-óvodások élénk, telített színű, a kéz melegétől megpuhuló méhviasz lapocskákat használnak. (Míg az agyag hőt von el az azzal tevékenykedő kezétől, a viasz megpuhulása után maga is átmelegszik és mintegy hőt sugároz. A kisgyerekkori érzékelés szempontjából ez a különbség nagyon fontos.) A gyerekek mindent formálhatnak, amit akarnak. Az elkészített munkákat egy kosárba teszik.
Kint, az udvari játék során a meleg időszakban homokkal és vízzel formáznak, télen pedig - ha lehetőség van rá - hóból építenek a gyerekek.

 

Festés

 

Ez is, mint a sütés, körültekintő előkészítést és a végén rendrakást igényel, ebben a gyerekek is részt vesznek. Az óvónő a megszokott sorrend szerint elrendezi a helyet: rajztáblákat, vizes üvegeket, ecseteket és festéket rak az asztalra. A gyerekek a vízbe mártott (áztatott), jó minőségű akvarellpapírt a rajztábláikra terítik. A gyerekek a három alapszínnel festenek, ezekből keverik ki a vizes papíron a többi színt. Ebben a tevékenységben a színélmény a fontos, a keletkező kép kontúrtalan. A gyerek szabadon dönti el, hogy melyik színnel fest, és mikor van a munkájának vége. A képek száradás után szintén a gyerekek gyűjtőmappájába kerülnek.
A festés (miként a rajzolás is) tükröt mutat a gyerek világélményéről. A festésnek ez a fajta, az életkor sajátosságainak megfelelő megközelítése vezeti el a gyermeket a későbbiekben az iskolai, valódi ábrázoló tevékenységhez.

 

Rajzolás


Rajzolniuk minden nap lehet a gyerekeknek a szabad játék ideje alatt. Rajzeszközeik méhviaszból készült, élénk, telített színű, téglácska alakú kréták. (Az óvodás keze még nem alkalmas ugyanis a "három ujjas" ceruzafogásra - ilyen fogás esetén görcsössé válna a kis kéz.) Tematikus kötöttség nélkül, önállóan tevékenykednek a gyerekek. Rajzaikat az óvónő minden gyerek számára külön gyujtőben gyűjti. Az óvodáskor végén majd valamennyi munkájukat hazavihetik. A Waldorf-óvodapedagógia a gyerekrajzokat üzenetnek tekinti, amit a gyerek ad a fejlődéséről. Az óvónő leolvashatja róluk a gyerek fejlettségi szintjét, esetleges hiányosságait, speciális szükségleteit.

Kézimunka

 


A Waldorf- óvodákban fontos szerepe van a kézimunkának, és a kézművességnek is. Az iskolába készülő gyerekek az óvodaév második felében szőnek, esetleg varrnak filcből (a lányok és a fiúk egyaránt). Az óvónő ezek során is példaként szerepel. A szövés a gyerekek számolási készségét fejleszti észrevétlenül. Kis szövőkereten az ujjukkal kicsi terítőt szőnek. Nemcsak textil alapanyagokból lehet játékokat készíteni, hanem fadarabokból, ágakból, gyökerekből is: házikót, autót, apró bútorokat lehet barkácsolni igazi fűrésszel, kalapáccsal, reszelővel, csiszolópapírral, fúróval.